Feltehetőleg számtalan őslényeg került kiválasztásra a
lehetségesség végtelenjéből. Ezek közé tartoznak az általunk négy Anyagi Őselem
néven ismert őslényegek is, de csupán azért, mert halandó elménkkel csak ezeket
fogjuk föl, ezek létezését ismertük föl, s világunkban úgy véljük, csupán
ezekkel találkoztunk, nincs okunk feltételezni, hogy az istenek is csupán ennyi
őslényeget, a végtelen lehetségességnek mindössze ennyi aspektusát voltak
képesek fölismerni, kiválasztani és valósággá változtatni.
Ráadásul Staralis valóságának ismert szerkezete sem
indokolja, hogy ebben higgyünk. Sem az Élet princípiuma, sem az asztrál- és
mentálsíkok nem illeszthetők be a mindössze négy őselemre épülő világkép
rendszerébe. Márpedig ezek is tiszta, önálló jelenségek, létezésük
megkérdőjelezhetetlen, eredetkötődésük a négy ismert Anyagi Őselemhez nem
igazolható, sőt több mint kétséges. Épp ezért létezésük bizonyíték lehet a
számtalan eddig föl nem ismert őslényeg létére, melyek közül egyesek a
fentiekhez hasonlóan talán Satralis Elsődleges Anyagi Síkja valóságának is részei,
csupán korlátolt elménkkel nem ismerjük fel őket, mások pedig egyáltalán nem
kötődnek ezen anyagi síkhoz, hanem más síkokon alkotják a valóság szövedékét.
Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy az istenek az ő
csaknem korlátlan hatalmukban valósággá válás végtelen számú lehetőségét
ismerhették föl az Őskáoszban, s igényeik szerint ki is választották a nekik
tetszőket, hogy megteremtsék a létük fenntartásához szükséges állandóságot. Így
születtek a puszta lehetőségből valósággá formázott Őslényegek, melyek száma akár
végtelen is lehet, s amiket az ősi istenek kedvükre elkülönítettek az
Őskáoszból, hogy alapanyagként használhassák a teremtés további aktusaihoz.
Az elkülönített őslényegekből születtek a tiszta elemi
síkok. Ezek közül négyet ismer föl az ynevi mágiatudomány, de jól láthatóan
csupán a szűklátókörűség akadályozza, hogy legalább további két ismert és
megtapasztalt őslényeg létét elismerjék: az asztrál és mentál őslényegét. Ezek
szintén önálló, létsíkalkotó szubsztanciák, melyek a saját törvényszerűségeik
alapján jól elhatárolható, önálló aspektusai a végtelen lehetségességnek, s
akárcsak bármely általunk anyagiként fölismert őselemből alkotott létsík, ezek
tiszta őselemi síkjai is képesek önállóan fenntartani az őshonos fajaik létét.
Azért beszélek „általunk anyagiként fölismert” őselemekről, mert csupán
szemellenzősségünk akadályozza azt az egyszerű felismerést, hogy ami számunkra
anyagi, az egyes tőlünk eltérő természetű teremtett lények számára csupán
anyagtalan árnykép, míg az általunk anyagtalannak vélt jelenségek számukra
kézzelfogható, a mi fizikai valóságunkhoz hasonló valóságot alkotnak - ahogy az
asztrál- és mentálsíkok lakói számára is az egyetlen fizikai valóságot ezen
síkok jelentik. Magyarán az „anyagi” és „nem anyagi” jelzők használata csupán
nézőpont kérdése, s így az ismert négy anyagi őslényeg létén felül a további
őslényegek fölismerése is csupán némi felpillantást igényel a saját korlátolt
valóságképünkből.
A tiszta őslényegek elkülönítése után az istenek kényük és
kedvük szerint formáztak tiszta és kevert őslényegi valóságokat, s népesítették
be őket ezen valóságok anyagából gyúrt lényekkel, melyek ezáltal – mivel a
kívánatosnak vélt Őslényegek keveredéséből épültek föl – a kívánt őslényegek
sajátosságait hordozták magukon abban a formában, ahogy azt a teremtőjük
kívánta. Így az istenek megteremtették a világaikat, s azokat saját igényeikre
formált, egyedi tulajdonságokkal rendelkező lényekkel népesítették be, ahogy a
legjobbnak látták, hogy a teremtett lények imádatukkal adózhassanak a
teremtőiknek.
Satralis – mint az köztudott – a négy Anyagi Őselem
keveredéséből épül föl. Ugyanakkor a fentiek miatt okunk van azt feltételezni,
hogy egyéb, eleddig őslényegként föl nem ismert őslényegek is áthatják,
elkeverednek a valóságában, de legalábbis kölcsönhatásban állnak vele. Ezek
némelyike könnyebben megragadható és felismerhető, mint pl. a már említett
Asztrális és Mentális síkokat alkotó esszenciák, mások felismerése lényegesen
bonyolultabb, vagy akár lehetetlen is az ynevi mágiatudomány képességeivel –
mint például az élet princípiuma, az életet lehetővé tevő jelenség, ami
kétségbevonhatatlan része Satralis valóságának, megismerése, megragadása
azonban meghaladja a mágia tudományának képességeit még akkor is, amikor a
manipulálására számos ismert metódus létezik a Hetedkorban. Nem jelenthetjük ki
ugyan minden kétséget kizárva, hogy valóban az anyaggal keveredő önálló
Őslényegnek kell tekinteni az élet jelenségét, de a hetedkori mágiatudomány
állása szerint ez nem is zárható ki egyértelműen.
Tudjuk továbbá hogy a létsíkok végtelenjében a legkülönfélébb
konstrukciók találhatók meg. Számos közülük Satralishoz hasonló kevert létsík,
sok közülük természetét tekintve alig mutat eltérést attól, így
feltételezhetőleg hasonló módon teremttettek. Másokon az őselemi arányokat
eltérően alkották meg – bizonyára az őket teremtő entitások ezt így látták
jónak, hogy a kívánalmaiknak megfelelő, ezen síkok sajátosságaival bíró
lényekkel népesíthessék be őket. Erre egyértelmű bizonyítéknak tekinthetjük az
idegen világokról Ynevre került fajokat, akik mind igen eltérő, egyedi
vonásokat hordoznak mind fizikai, mind szellemi, s gyakran mágikus
sajátosságaikat tekintve is (pl. a dzsennek és amundok – utóbbiaknak a tűz
őselemével való szorosabb kapcsolata erősen vélelmezett –, de számos forrás
hivatkozik arra is, hogy a törpék fajában sűrűbben keveredik a föld öseleme,
mint egyéb ismert satralisi lényekben). Megint más világok pedig olyan
gyökeresen idegen természettel bírnak, amit az ynevi elme felfogni is képtelen.
Ezeken az általunk ismert valóság törvényeinek nyomai sem fedezhetők föl, mivel
számunkra teljesen idegen őslényegek hatják át, vagy akár teljes mértékben
ilyenek alkotják őket.
A végtelen számú teremtett létsík mindegyikének természete
egyedi a maga módján, de botorság tehát azt feltételezni, hogy mindegyikük
Satralis valóságára hajaz. Más létsíkok más őslényegekből, más
törvényszerűségek alapján épülnek föl, hogy a sajátos, csak a teremtőik által
ismert célok és igények alapján teremtett létformáiknak otthont adjanak, hogy
azok imádhassák és ezzel létezésében támogathassák teremtőiket. S ha ezen
teremtők bizonyos okok miatt el is tűntek az idők viharában, a világok és
teremtményeik természetesen ezután is fönnmaradhattak, gyakorta pedig új
istenek találtak rájuk és nyerték el a rajtuk élők hódolatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése