MÁGIKUS VILÁGKÉP IV.: A teremtett világok

Hogy létezésüket állandósítsák, s az Őskáoszba való visszaoldódást elkerüljék, az isteneknek tehát hívekre volt szükségük. De tanulva a démonokkal elkövetett hibából, ezúttal irányíthatóbb, céljaiknak megfelelőbb teremtményekre vágytak, ezért immár nem közvetlen a káosz anyagából formázták őket. Szétválasztották hát az Őskáosz aspektusait, amik a végtelen lehetségességből ezáltal szilárd valósággá formálódhattak és így megteremtették az állandóságot. Alkotó munkájuk nyomán anyagi és nem anyagi Őslényegek öltöttek formát, melyek addig csupán lehetőségként léteztek a Káoszban, s az istenek ezeket tiszta formájukban elkülönítettek egymástól, hogy olyan híveket alkossanak belőlük, a teremtésükhöz gondosan kiválasztott őslényegek jellegzetességeinek köszönhetően olyan tulajdonságokkal, ami leginkább megfelelt céljaiknak.

Feltehetőleg számtalan őslényeg került kiválasztásra a lehetségesség végtelenjéből. Ezek közé tartoznak az általunk négy Anyagi Őselem néven ismert őslényegek is, de csupán azért, mert halandó elménkkel csak ezeket fogjuk föl, ezek létezését ismertük föl, s világunkban úgy véljük, csupán ezekkel találkoztunk, nincs okunk feltételezni, hogy az istenek is csupán ennyi őslényeget, a végtelen lehetségességnek mindössze ennyi aspektusát voltak képesek fölismerni, kiválasztani és valósággá változtatni.

Ráadásul Staralis valóságának ismert szerkezete sem indokolja, hogy ebben higgyünk. Sem az Élet princípiuma, sem az asztrál- és mentálsíkok nem illeszthetők be a mindössze négy őselemre épülő világkép rendszerébe. Márpedig ezek is tiszta, önálló jelenségek, létezésük megkérdőjelezhetetlen, eredetkötődésük a négy ismert Anyagi Őselemhez nem igazolható, sőt több mint kétséges. Épp ezért létezésük bizonyíték lehet a számtalan eddig föl nem ismert őslényeg létére, melyek közül egyesek a fentiekhez hasonlóan talán Satralis Elsődleges Anyagi Síkja valóságának is részei, csupán korlátolt elménkkel nem ismerjük fel őket, mások pedig egyáltalán nem kötődnek ezen anyagi síkhoz, hanem más síkokon alkotják a valóság szövedékét.

Logikusnak tűnik a feltételezés, hogy az istenek az ő csaknem korlátlan hatalmukban valósággá válás végtelen számú lehetőségét ismerhették föl az Őskáoszban, s igényeik szerint ki is választották a nekik tetszőket, hogy megteremtsék a létük fenntartásához szükséges állandóságot. Így születtek a puszta lehetőségből valósággá formázott Őslényegek, melyek száma akár végtelen is lehet, s amiket az ősi istenek kedvükre elkülönítettek az Őskáoszból, hogy alapanyagként használhassák a teremtés további aktusaihoz.

Az elkülönített őslényegekből születtek a tiszta elemi síkok. Ezek közül négyet ismer föl az ynevi mágiatudomány, de jól láthatóan csupán a szűklátókörűség akadályozza, hogy legalább további két ismert és megtapasztalt őslényeg létét elismerjék: az asztrál és mentál őslényegét. Ezek szintén önálló, létsíkalkotó szubsztanciák, melyek a saját törvényszerűségeik alapján jól elhatárolható, önálló aspektusai a végtelen lehetségességnek, s akárcsak bármely általunk anyagiként fölismert őselemből alkotott létsík, ezek tiszta őselemi síkjai is képesek önállóan fenntartani az őshonos fajaik létét. Azért beszélek „általunk anyagiként fölismert” őselemekről, mert csupán szemellenzősségünk akadályozza azt az egyszerű felismerést, hogy ami számunkra anyagi, az egyes tőlünk eltérő természetű teremtett lények számára csupán anyagtalan árnykép, míg az általunk anyagtalannak vélt jelenségek számukra kézzelfogható, a mi fizikai valóságunkhoz hasonló valóságot alkotnak - ahogy az asztrál- és mentálsíkok lakói számára is az egyetlen fizikai valóságot ezen síkok jelentik. Magyarán az „anyagi” és „nem anyagi” jelzők használata csupán nézőpont kérdése, s így az ismert négy anyagi őslényeg létén felül a további őslényegek fölismerése is csupán némi felpillantást igényel a saját korlátolt valóságképünkből.

A tiszta őslényegek elkülönítése után az istenek kényük és kedvük szerint formáztak tiszta és kevert őslényegi valóságokat, s népesítették be őket ezen valóságok anyagából gyúrt lényekkel, melyek ezáltal – mivel a kívánatosnak vélt Őslényegek keveredéséből épültek föl ­­– a kívánt őslényegek sajátosságait hordozták magukon abban a formában, ahogy azt a teremtőjük kívánta. Így az istenek megteremtették a világaikat, s azokat saját igényeikre formált, egyedi tulajdonságokkal rendelkező lényekkel népesítették be, ahogy a legjobbnak látták, hogy a teremtett lények imádatukkal adózhassanak a teremtőiknek.

Satralis – mint az köztudott – a négy Anyagi Őselem keveredéséből épül föl. Ugyanakkor a fentiek miatt okunk van azt feltételezni, hogy egyéb, eleddig őslényegként föl nem ismert őslényegek is áthatják, elkeverednek a valóságában, de legalábbis kölcsönhatásban állnak vele. Ezek némelyike könnyebben megragadható és felismerhető, mint pl. a már említett Asztrális és Mentális síkokat alkotó esszenciák, mások felismerése lényegesen bonyolultabb, vagy akár lehetetlen is az ynevi mágiatudomány képességeivel – mint például az élet princípiuma, az életet lehetővé tevő jelenség, ami kétségbevonhatatlan része Satralis valóságának, megismerése, megragadása azonban meghaladja a mágia tudományának képességeit még akkor is, amikor a manipulálására számos ismert metódus létezik a Hetedkorban. Nem jelenthetjük ki ugyan minden kétséget kizárva, hogy valóban az anyaggal keveredő önálló Őslényegnek kell tekinteni az élet jelenségét, de a hetedkori mágiatudomány állása szerint ez nem is zárható ki egyértelműen.

Tudjuk továbbá hogy a létsíkok végtelenjében a legkülönfélébb konstrukciók találhatók meg. Számos közülük Satralishoz hasonló kevert létsík, sok közülük természetét tekintve alig mutat eltérést attól, így feltételezhetőleg hasonló módon teremttettek. Másokon az őselemi arányokat eltérően alkották meg – bizonyára az őket teremtő entitások ezt így látták jónak, hogy a kívánalmaiknak megfelelő, ezen síkok sajátosságaival bíró lényekkel népesíthessék be őket. Erre egyértelmű bizonyítéknak tekinthetjük az idegen világokról Ynevre került fajokat, akik mind igen eltérő, egyedi vonásokat hordoznak mind fizikai, mind szellemi, s gyakran mágikus sajátosságaikat tekintve is (pl. a dzsennek és amundok – utóbbiaknak a tűz őselemével való szorosabb kapcsolata erősen vélelmezett –, de számos forrás hivatkozik arra is, hogy a törpék fajában sűrűbben keveredik a föld öseleme, mint egyéb ismert satralisi lényekben). Megint más világok pedig olyan gyökeresen idegen természettel bírnak, amit az ynevi elme felfogni is képtelen. Ezeken az általunk ismert valóság törvényeinek nyomai sem fedezhetők föl, mivel számunkra teljesen idegen őslényegek hatják át, vagy akár teljes mértékben ilyenek alkotják őket.

A végtelen számú teremtett létsík mindegyikének természete egyedi a maga módján, de botorság tehát azt feltételezni, hogy mindegyikük Satralis valóságára hajaz. Más létsíkok más őslényegekből, más törvényszerűségek alapján épülnek föl, hogy a sajátos, csak a teremtőik által ismert célok és igények alapján teremtett létformáiknak otthont adjanak, hogy azok imádhassák és ezzel létezésében támogathassák teremtőiket. S ha ezen teremtők bizonyos okok miatt el is tűntek az idők viharában, a világok és teremtményeik természetesen ezután is fönnmaradhattak, gyakorta pedig új istenek találtak rájuk és nyerték el a rajtuk élők hódolatát.

A sorozat további megjelent részei itt olvashatók.

A kép forrása: www.jumbowallpaper.com