Lehetnek harctéri, vagy
krónikás énekmondók, világcsavargó igricek, vagy széptevő udvari trubadúrok,
egy dolog mindannyiukban közös: elsősorban dalnokok – még ha szükség esetén
képesek is arra, hogy a mesteri ének- és zenetudásukkal előadott dalaikba nagy erejű
mágikus hatásokat szőjenek. Ezen alapelv leszögezése azért szükséges rögtön a
legelején, mert szem elől tévesztése esetén az Ynev-szerte ismert mondás, mely
szerint „A bárd legkegyetlenebb fegyvere a lant”, annak dacára, hogy varázshatalmával
ölni valóban csak ily módon képes a dalnok, hitvány frázissá silányul, ha a
dalmágiák hatékonyságát összevetjük a fény- és hangmágiákban rejlő
lehetőségekkel.
2011. október 31., hétfő
A bárdok és a mágia
2011. október 29., szombat
MÁGIKUS VILÁGKÉP V.: A teremtett lényekről
Az Síkok tehát őslényegek – hetedkori szóhasználatban
őselemek – keveredéséből épülnek fel, Satralis anyagi síkját pedig a
mágiatudomány álláspontja szerint négy fizikai őselem építi fel. Ugyanakkor
látnunk kell, hogy önmagukban a tárgyak halottak, ezért értelemszerűen nem
lehet elégséges a négy őselem a világ teljes körű leírásához. Szükségszerű,
hogy valami életre keltse a dolgokat, amitől élővé válnak az élőlények. Ez a
szükségszerű összetevő az Élet Princípiuma és az életenergia. Azon tárgyak,
melyekben megtalálható az életenergia, élnek, míg más tárgyakban nincs meg,
azok halottak. Mindez azonban még nem ad magyarázatot arra, hogy mindkét
csoporton belül - élő és élettelen - egyaránt találunk olyanokat, amik mágikus
tulajdonságokkal bírnak, mágikus hatások létrehozására képesek, s olyanokat is,
melyek nem. Ezért kell, hogy létezzen legalább még egy további minőség, mely e
különbözőségért felel: a mágia (vagy mana). Legszűkebb becslés szerint is tehát
minimum hat elemi aspektusra bontható Satralis valósága, a négy őselemként
ismert anyagi és a két őselemként föl nem ismert, inszubsztanciális összetevő (melyek
esetleges őslényegi mivolta nem zárható ki) változatos arányú keveredése hozza létre a különböző anyagminőségeket, élőlényeket, mágikus hatalmú tárgyakat, és lényeket.
A négy fizikai őselem keveredéséből létrejövő
anyagminőségekben minden jel szerint eltérő mértékben képesek elkeveredni és
megkötődni az inszubsztanciális elemek, ezért a különböző testfelépítésű lények
(testfelépítés alatt ez esetben az őselemi összetételt értjük) fizikai valója
más és más mértékben képes a mágia és az életenergia befogadására és
raktározására. Egyes keverékek ugyanis alkalmasabbak egyik, vagy másik
anyagtalan őselem megkötésére, mások kevésbé azok. Az Elsődleges Anyagi Sík
élőlényeinek fizikai teste csekély eltérést mutat ugyan egymáshoz képest az
őselemi összetétel szempontjából (bár az amundok esetében van ilyesmire utalás,
valamint vélhető, hogy a törpék, s talán az orkok is „sűrűbb alapanyagból”
lettek gyúrva), azonban ez mégis épp elég ahhoz, hogy szignifikáns különbségek
legyenek a befogadóképességükben.
2011. október 28., péntek
Hit vagy vallás?
A karakter vallása: kihúzva. Sajnos sok karakterlapon
olvasható ez, vagy hasonló, érzésem szerint, jóval többen a kelleténél. Érdemes
elgondolkozni rajta, mit is jelent a hit és a vallás a MAGUS világában, mert
bár hasonló témáról egy kétkötetes kiegészítő is megjelent, az egyáltalán nem
foglalkozik a játékvilág-beli magyarázattal, a játékon túliról nem is beszélve.
Hogy földünkön, jelen világunkban - vagy hogy egyértelműbb,
ám kevésbé magyaros szóval élve IRL - mit is jelent a két szó, illetve hogyan
működik a vallás és hit, nem szeretnék foglalkozni. Elég annyi, hogy maga a hit
szó azt jelenti, hogy elhiszek-e valamit, tehát, hogy kétségbe vonom egyáltalán
a létezését, míg a vallás már egy létező dologhoz való hozzáállásomat fejezi
ki, azaz, sajátomnak vallom-e az isten tanait, elveit, értékrendjét, vagy nem.
Ez a kulcsszó Yneven is.
MÁGIKUS VILÁGKÉP IV.: A teremtett világok
Feltehetőleg számtalan őslényeg került kiválasztásra a
lehetségesség végtelenjéből. Ezek közé tartoznak az általunk négy Anyagi Őselem
néven ismert őslényegek is, de csupán azért, mert halandó elménkkel csak ezeket
fogjuk föl, ezek létezését ismertük föl, s világunkban úgy véljük, csupán
ezekkel találkoztunk, nincs okunk feltételezni, hogy az istenek is csupán ennyi
őslényeget, a végtelen lehetségességnek mindössze ennyi aspektusát voltak
képesek fölismerni, kiválasztani és valósággá változtatni.
2011. október 16., vasárnap
A Tizenhármak és a Kráni Torony
Ranagol azonban nem csak Yneven van jelen. Egy isten
– minden isten – számtalan létsíkkal áll kapcsolatban, melyek mindegyikéről
gyűjti a hatalmát, enélkül képtelen volna elegendő hívőt toborozni ahhoz, hogy
isteni létezése fennmaradhasson. Ennek fényében nem gondolhatjuk azt sem, hogy a
félistenek valaha is képesek lehetnének csak Yneven ténykedve a trónusa elleni
ambíciókat dédelgetni. Ha valaha is elég erőssé akarnak nőni ahhoz, hogy egyszer
versenyre kelhessenek az atyjukkal, maguk is számos síkon kénytelenek
gyűjtögetni a hatalmukat, ezért számukra Krán csupán egy harcszíntér a sok
közül, s számos egyéb síkon is vívják a harcukat az erősödésért. Kozmikus,
számtalan létsíkon párhuzamosan zajló háborút folytatnak tehát egymás ellen a
megerősödés érdekében.
2011. október 13., csütörtök
A lélekfejlődésről - a dorani varázslóbot vonatkozásában
Érdekes - és minden valószínűség szerint eredetileg át nem
gondolt - kérdése a MAGUS világának a dorani varázslók botjának kérdése. A
problémát, illetve a kérdést a Rúna II/4. számában megjelent, a dorani
varázslóbot címet viselő cikk indította el. Miért csak az lehet varázsló
Doranban, akinek botja születik? Miért születik az igazi varázslóknak botja? A
bot a varázsló lelkével van kapcsolatban - hogyan illeszkedik ez Ynev
világához, az ottani lélekvándorláshoz? Ezekre a kérdésekre kerestem, és
reményeim szerint találtam kielégítő választ elméletemmel.
Az Ynev világát hordozó univerzumban a lélekre, a
lélekvándorlásra vonatkozó törvényekről már az Első Törvénykönyvben is
olvashatunk. Csak összefoglalva: a lélek halhatatlan, fokozatosan fejlődik, az
anyagi testtel együtt.
Hogy miképpen keletkeztek a lelkek, pontosabban az első
lelkek, nem kívánok részletesen foglalkozni, fogadjuk el, hogy ugyanazok - vagy
hozzájuk hasonló hatalmú lények - alkották őket, amint magát a világot. Hogy
ezek a lények már nem tevékenykednek Ynev közelében, Ynevre hatóan, arra több
közvetett utalást találunk a MAGUS irodalmában: a mai istenek nem ugyanazok,
akik a világot teremtettek, a mai istenek csupán felvigyázói a teremtés
művének.
2011. október 9., vasárnap
MÁGIKUS VILÁGKÉP III.: Az istenekről
A folyamat eredményeképp fokozatosan védettekké váltak a
káosz viharaitól, ám ennek a csaknem korlátlan szabadság volt az ára: a
korlátlan lehetségesség öntudattal bíró mintázatából leszűkítve önnön
valójukat, véglegesen definiálniuk kellett magukat, meghatározva saját
természetüket, s annak a külvilágtól elhatárolt formáját és határait. Ezáltal
elkülönültek, s függetlenekké váltak ugyan a káosz változásaitól - önálló
entitások lettek -, de mivel határvonalaikat kizárólag saját lényegükön belül
jelölhették ki, tulajdonképpen lekorlátozták önmagukat és hatalmukat. Többé, de
egyúttal mérhetetlenül kevesebbé is váltak a fennmaradás érdekében.
Amikor az Őskáoszból
bármilyen lény, isten, egyéb entitás leválik, és saját, őt a káosztól egyedi
lényként megkülönböztető természete lesz, azzal egyrészt elhatárolódik az őt
szülő Őskáosztól, miáltal védettebbé válik az abba való visszaoldódástól (ezért
is csinálják ezt az istenek), másfelől viszont le is korlátozza magát. Lévén
ezáltal ő már „valamilyenné” válik, amivel egyben kizárja, hogy másmilyen
legyen (ellentétben a korábbi, őskáoszi állapottal, ami mindennek a lehetőségét
magában rejtette). Vagyis a korábbi állapothoz képest lekorlátozódik a lénye.
Ez természetesen a lehetőségei – s ezáltal hatalma - csökkenésével jár, de ezt
az istenek vagy felvállalják kisebb-nagyobb mértékben a fennmaradásuk érdekében,
vagy ha nem, azzal azt veszélyeztetik, hogy visszaoldódik a lényük az
Őskáoszba. Ezt jelenti az, hogy csak a saját természetük korlátozta őket: csak
az szabott nekik határt, ahogy önmagukat a végtelen lehetségességből
definiálták
2011. október 6., csütörtök
MÁGIKUS VILÁGKÉP II.: A Teremtés
Az Első Istenek:
Démonok:
Az Őskáosz áramlataiból időről időre véletlenszerű minták
formálódtak, s egyesek közülük öntudatukra ébredtek - így születtek az első
istenek.
Ezek rendre birokra keltek a Mindenség uralásáért és
csaknem korlátlanok voltak a hatalmukban, mert – lévén a végtelen szülöttei -
csak önnön természetük korlátozta őket.
És otthonokul, erődjeikül a harcban, uradalmakat
határoltak el a maguk számára, amiket ma Isteni Síkokként ismerünk.
Démonok:
Az istenek azután szolgákat és harcosokat formáztak az Őskáosz anyagából, hogy
a végtelent járva harcoljanak értük, és pusztulást hozzanak többi istenre és
uradalmaikra.
De a szolgák - lévén a káosz teremtményei -
zabolázhatatlanok voltak és pusztításuk nem kímélte saját uraikat sem. A
falkáik irányíthatatlanul tomboltak szerte a Mindenségben, teremtőik ellen
fordultak, és romba döntötték, amit az istenek alkottak - akik ezért végül
bebörtönözték őket a Démoni Síkokon, és megfosztották a képességüktől, hogy szabadon
barangolják a káosz végtelenjét.
De egyes vélekedések szerint néhányan elrejtőztek közülük,
és sikerrel elkerülték az ősi istenek haragját; ők mindmáig a pusztítás
vágyától fűtve rejtőzködnek a mindenség peremén. Mivel nem érte el őket az
istenek bosszúja, ezért a mai napig csonkítatlanul birtokolják egykori
hatalmukat, s az eltelt idővel csupán a bosszúszomjuk nőtt.
2011. október 5., szerda
MÁGIKUS VILÁGKÉP I.: A teremtés előtt
A mindenség ősszubsztanciája, zabolátlan energiák végtelenje,
ami szüntelen viharokban emészti és szüli újra önmagát.
Nem anyagi, nem is anyagtalan, mégis mindkettő egyszerre.
A formát nem öltött lehetőségek határtalan potenciálja,
alaktalan semmi, ami mégis egyszerre minden, ami van, volt, valaha lehet, vagy
lehetett volna. A végtelen lehetségesség.
A valóság első koherens mintázatának kikristályosodása, az
anyag és a tudat megszületése előtt kizárólag ebből állt a mindenség. Nem
léteztek istenek, vagy egyéb lények, sem anyag, sem maga a lét, vagy nemlét.
Sem alakot öltött forma, vagy akár egyetlen kialakult mintázat. Csupán mindezek
korlátlan lehetségessége: az Őskáosz.
Ugyanakkor maga a ’Teremtés előtt’ kifejezés csupán viszonylagos, mivel az idő természete mindmáig vitatott. A két legismertebb elmélet szerint:
Ugyanakkor maga a ’Teremtés előtt’ kifejezés csupán viszonylagos, mivel az idő természete mindmáig vitatott. A két legismertebb elmélet szerint:
a) Az Idő az Őskáosz mellett a
mindenség egyetlen örök szubsztanciája, már azzal együtt is létezett
b) Az Idő az Őskáosz végtelen
lehetségességéből elsőként formát öltött valóság: a saját farkába harapó kígyó,
ami öntudatára ébredve megrázta magát, és az általa fölvert hullámokból
születtek az első istenek
A két álláspont a mágiaelméleti körökben állandó vita
tárgya, ezért nem tudni azt sem, milyen hosszú volt a káosz uralma; hogy eónok
végtelen során át, vagy csupán egyetlen pillanatig tartott-e. Talán semeddig és
mindörökké egyszerre, hiszen talán még az idő sem létezett.
Egyvalamiben azonban egyetértenek a tudós fők: a korszak az
első istenek öntudatra ébredésével, a teremtés első mozzanatával ért véget.
A sorozat további megjelent részei itt olvashatók.
A kép forrása: Internet
A sorozat további megjelent részei itt olvashatók.
A kép forrása: Internet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)