A Fiú tizenöt éves volt,
mikor az apja közölte vele, hogy kiválasztotta a jövendő asszonyát. A kiszemelt
leány tizenegy éves volt ekkor, az apja pedig a Fiú apjához hasonlóan a
halászok céhének volt rangtalan és névtelen tagja.
A Fiú lázadása szükségszerű
volt: a látszólag előnytelen házasság kényszerét vérlázító és megbocsáthatatlan
bűnnek látta önmagával szemben, mellyel apja derékba töri a sorsát. A lány
családja szegény volt, öt gyermekük teljesen felemésztette azt, ami a
kötelezően leadott adó, sáp és védelmi pénz után a férfi napszámából maradt. A
házasság révén nyerhető státusz ugyancsak nem volt magasabb, mint a Fiúé, s
tovább rontotta a helyzetet, hogy az ötből négy gyermek lány volt (ami a
hozzájuk hasonlóan alacsony sorból származók körében a haszontalan – s gyakran
a lehető legrövidebb úton kiiktatandó - szájjal esett egy tekintet alá; a
kiszemelt asszonyjelölt volt a harmadik a sorban). Csak az ötödik, legkisebb
sikerült fiúnak, vagyis használható szövetséges hosszú évek múltán edződik csak
belőle a mindennapokért vívott harcban, ha megéri. Addig csupán kolonc lesz a
leendő atyafiság.
