A mindenség ősszubsztanciája, zabolátlan energiák végtelenje,
ami szüntelen viharokban emészti és szüli újra önmagát.
Nem anyagi, nem is anyagtalan, mégis mindkettő egyszerre.
A formát nem öltött lehetőségek határtalan potenciálja,
alaktalan semmi, ami mégis egyszerre minden, ami van, volt, valaha lehet, vagy
lehetett volna. A végtelen lehetségesség.
A valóság első koherens mintázatának kikristályosodása, az
anyag és a tudat megszületése előtt kizárólag ebből állt a mindenség. Nem
léteztek istenek, vagy egyéb lények, sem anyag, sem maga a lét, vagy nemlét.
Sem alakot öltött forma, vagy akár egyetlen kialakult mintázat. Csupán mindezek
korlátlan lehetségessége: az Őskáosz.
Ugyanakkor maga a ’Teremtés előtt’ kifejezés csupán viszonylagos, mivel az idő természete mindmáig vitatott. A két legismertebb elmélet szerint:
Ugyanakkor maga a ’Teremtés előtt’ kifejezés csupán viszonylagos, mivel az idő természete mindmáig vitatott. A két legismertebb elmélet szerint:
a) Az Idő az Őskáosz mellett a
mindenség egyetlen örök szubsztanciája, már azzal együtt is létezett
b) Az Idő az Őskáosz végtelen
lehetségességéből elsőként formát öltött valóság: a saját farkába harapó kígyó,
ami öntudatára ébredve megrázta magát, és az általa fölvert hullámokból
születtek az első istenek
A két álláspont a mágiaelméleti körökben állandó vita
tárgya, ezért nem tudni azt sem, milyen hosszú volt a káosz uralma; hogy eónok
végtelen során át, vagy csupán egyetlen pillanatig tartott-e. Talán semeddig és
mindörökké egyszerre, hiszen talán még az idő sem létezett.
Egyvalamiben azonban egyetértenek a tudós fők: a korszak az
első istenek öntudatra ébredésével, a teremtés első mozzanatával ért véget.
A sorozat további megjelent részei itt olvashatók.
A kép forrása: Internet
A sorozat további megjelent részei itt olvashatók.
A kép forrása: Internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése