A karakter vallása: kihúzva. Sajnos sok karakterlapon
olvasható ez, vagy hasonló, érzésem szerint, jóval többen a kelleténél. Érdemes
elgondolkozni rajta, mit is jelent a hit és a vallás a MAGUS világában, mert
bár hasonló témáról egy kétkötetes kiegészítő is megjelent, az egyáltalán nem
foglalkozik a játékvilág-beli magyarázattal, a játékon túliról nem is beszélve.
Hogy földünkön, jelen világunkban - vagy hogy egyértelműbb,
ám kevésbé magyaros szóval élve IRL - mit is jelent a két szó, illetve hogyan
működik a vallás és hit, nem szeretnék foglalkozni. Elég annyi, hogy maga a hit
szó azt jelenti, hogy elhiszek-e valamit, tehát, hogy kétségbe vonom egyáltalán
a létezését, míg a vallás már egy létező dologhoz való hozzáállásomat fejezi
ki, azaz, sajátomnak vallom-e az isten tanait, elveit, értékrendjét, vagy nem.
Ez a kulcsszó Yneven is.
Míg földünkön a hit legalább akkora, ha nem nagyobb
szerepet kap egy istenhez való hozzáállásban, mint a vallás, hiszen az egész
ott kezdődik, hogy elhiszem-e, hogy van és hogy követnem kell - még maguk a
mélyen vallásosak is elismerik, hogy a kézzelfogható bizonyítékokat nélkülöző
istenbe vetett hit fontos, hiszen nem lenne nagy szó, ha egyértelmű
bizonyítékok alapján létezne -, addig Yneven az istenek léte nem hit kérdése, hanem
szilárd tény. Úgymond, a hit - azaz, hogy elhiszem-e, vagy nem - fel sem
merülhet egy ynevi halandóban. Miért is tenné? Nem csak a játékok fölötti
ismereteink mondatják ezt velünk, azaz, hogy a világleírásokból mi biztosan
tudjuk, hogy vannak istenek Ynev fantáziavilágán, de az ynevi viszonyok
ugyanezt gondoltatják az ott élő emberekkel, lényekkel is. Egy ynevi halandó
nap mint nap szembesülhet kézzelfoghatóan az istenek létezésével, láthatja a
csodákat, működnek a papok varázslatai. Ha esetleg úgy tekintjük, hogy nem,
mert nem mindenkinek adatik meg ezt látni, a papok sem varázsolnak látványosan
mindenki előtt és kedvére, akkor is figyelembe kell vennünk az ynevi
környezetet, társadalmat. Egy ynevi ember a vallást elfogadó közösségbe
születik bele. Ezt szokja meg, ezt tanulja egész életében. Akárkivel beszél,
kész tényként kapja az istenek létezését és szükségességét. Az a három ember,
aki mondjuk világlátottnak, tudósnak számít a falujában, a pap, a főbíró, meg
egy vándor, aki sokfelé megfordult már, mind ugyanazt nyilatkozza számára az
istenek létéről. Fel sem merülhet benne, hogy esetleg nem léteznek. Nincs
televízió, nincsenek könyvek, amelyek az istenek tényét latolgatják - ha lenne,
sem tudná őket a nagy többség elolvasni - már csak az inkvizíció munkája
következtében sem. Tehát Yneven, egy ottani halandó számára nem kérdés, hogy
hisz-e az istenek - mert ott nem csak egy van, és a hatalmuk is másképpen
alakul, mint itt a miénké.
Kérdés lehet viszont a vallás, azaz, hogy vallja-e az
isten, vagy istenek tanait, elfogadja-e értékrendjüket, kötelezőnek érzi-e
törvényeiket, követi-e őket. Bizony, a vallás már kérdés lehet, be ez sem olyan
mértékben, mint földünkön.
Az ynevi kultúrák nem létezhetnek vallás, pontosabban
isteni támogatás nélkül, hiszen azok kézzel foghatóan segítik híveiket,
elgyengülésük vagy elvesztésük esetén vagy újakat találnak, vagy elvesznek,
gondoljunk csak Crantára, de hogy az új irodalomban is kutassak, az isteneit
részben vagy egészben váltó Toronre vagy Godorára. Egy Ynevi közösség szinte
mindig vallásos, valamely istent követ, és attól támogatást vár és kap hívein
keresztül. Egy ilyen közegben eléggé nehezen üti fel a fejét a gondolat, hogy
esetleg ne kövesse az egyén az istent, legfeljebb egy másikért, de ez a cikk
témája szempontjából nem lényeges, ugyanis a vallásossága megmarad. De nem lesz
vallástalan. Ennek csak földünkön van divatja, irodalma, korábban politikai
mozgalma és támogatottsága, és egyébként toleranciája is. Yneven nem terjeszt
ilyen filmet a tv, nem beszél ilyet a gyermeknek az apja, vagy a szomszéd. És
vajon egy faluban kit okolnak majd a rossz dolgokért, az istenek haragjáért?
Csak nem azt a szerencsétlent, aki kitalálta valahonnan, hogy ő bizony nem
áldoz most, vagy nem úgy cselekszik, ahogy a pap tanácsolta? Tehát bár
kialakulhat az istenek tagadása, de biztosra veszem, hogy nem elfogadható,
nehezen tolerálható és végletesen ritka kell, hogy legyen. Felejtsük most el a
hős Gorduint, aki azért mondhatja, vallhatja amit, mert sokkal, de sokkal
többet tud, mint egy átlagos ynevi ember.
Itt érkeztünk el ahhoz, hogy rendben, létezhet egy kevés
vallás nélküli karakter. Aki nem nem hisz, hiszen az istenek léte nem kérdés,
viszont nem vallja a tanaikat, nem tekinti őket követendőnek, nem törődik
velük, és minden bizonnyal nem kér a segítségükből sem. Vállalva a többiek
megvetését is, és egyfajta kitaszítottságot, furcsa és kérdő, értetlen
tekinteteket is. Az ilyen azonban nem csak úgy lesz. Hiszen nem ez a gyakori, a
természetes Ynev világában. Bizony jó magyarázatra van szüksége a játékosnak,
ha hihetően meg akarja indokolni, hogy a karaktere miért nem vallásos. Hiszen
az, hogy egyszerűbb odaírni, illetve így a KM nem kötelezhet egy papon
keresztül semmire, olcsó kifogás és megoldás. Kell mögé egy ideológia.
A nehezebb életről nem is beszélve. Ahogy - viccesen
fogalmazva - egy társaságban is mindenki jóban van azzal, aki a sört osztja,
úgy az ynevi ember is igyekszik jóban lenni saját papjaival, akik isteni
hatalmuknál fogva segítik őket. Ugyan, miért vállalná valaki, hogy ne legyen,
aki az istenek védelmébe ajánlja gyermekét, ne legyen, aki összeadja választott
párjával, ne legyen, aki utat mutat a kétségben, aki beengedi a templomba vész
idején, aki meggyógyítja betegségéből, aki tisztességgel eltemeti, hogy azután ne
legyen a lelke a démonok martaléka? Ok nélkül senki.
Ha pedig találtunk egy ilyet, és a fentieket átgondolva a
karakterünk valóban a vallástalanságot választja, akkor azt ennek megfelelően
kell kijátszani is. Akkor lemondunk a csapat vallási és ideológiai összetartó
erejének hatásáról, lelkesítő és esetleges pozitív hatásairól. Lemondunk a
lakosság java részének szimpátiájáról és támogatásáról. Ne várjuk, hogy a pap
majd meggyógyít két ezüstért, hiszen ő nem szolgáltató, és istene segítségét
annak követőinek tartja fenn. (A két ezüst sem munkadíj, hanem egy szívből jövő
hozzájárulás az isten házának fenntartásához! Ezt így kellene mesélni és
kijátszani, hiszen ez szerepjáték.)
Tehát összefoglalva Ynev világán nem a hit, hanem a
vallás a kérdés, amelyre sokkal nagyobb arányú az igen válasz, mint amit a
földünkön megszokhattunk. Ennek kellene hát megjelenni a karakterlapokon, és az
NJK-k között is. És ezért van igazán hatalma egy papnak a saját területén, nem
csak a 20-30 Mp-ja miatt.
Üdv!
VálaszTörlésHarmadszor fogalmazom újra a mondandómat:
Szerintem amennyire erősíti a vallást az istenek létezésének ténye, annyira gyengíti is. A vallás egyik fő megtartóereje pont a transzcendentális volta, ha az istenek "elemberesednek" (értsd: kézzelfogható dolgokat tesznek, gyakran segítik a halandókat), akkor egyrészt kevésbé tisztelhetővé válnak, másrészt ennyi erővel egy varázsló, sőt egy akármilyen tapasztalt kalandozó is tekinthető istennek, hisz képes "csodát tenni." Ez szerintem pont hogy gyengíti az Istenekbe vetett hitet, kompenzálva azt az erősítő tényezőt, amit te is leírtál.
Részben igazad van, mégsem értek egyet. Az ynevi vallásnak szerintem nem eleme az a transzcendentális felfoghatatlan titokzatosság, mint ami a földön, hiszen itt hinni kell... Yneven tény, hogy vannak. De persze ettől még felfoghatatlanok részleteik, jellegük a halandóknak...
VálaszTörlésEz nem gyengíti őket, hiszen nem a létük elhivése által emelkednek. Hatalmuk tény, megkérdőjelezhetetlen, és ezért kell/lehet őket követni. A kalandozókhoz csak annyit, hogy igen, pontosan. A varázslókat ezért félik, a sokat látott kalandozó isteni létbe emelkedhet (lásd számos példa), de az erős kalandozó és egy isten hatalma azért mégis nagyságrendekben különbözik.