MÁGIKUS VILÁGKÉP III.: Az istenekről

Úgy véljük, egyes entitások hívek és imádók teremtése helyett (vagy mellett) más utakat választottak. Ezek egyike lehetett, ha formába zárták magukat, definiálták önnön lényegüket és határaikat, miáltal jobban függetlenítették magukat az Őskáosz áramlásaitól. Elválasztották magukat a káosztól, amiből vétettek és állandó formát, körvonalakat teremtettek maguknak. Akik korábban csupán a káosz öntudattal és hatalommal bíró, de továbbra is a végtelen lehetségességet (és ezért a feloldódás lehetőségét-veszélyét is) magukban hordozó áramlataiként léteztek, ott ehelyett egyedi sajátosságokat, jól körülhatárolható tulajdonságokat, természetet definiáltak a maguk számára. Ezzel elkülönítették magukat az Őskáosz jelentette végtelen lehetségességtől, definiálták az önálló létezésüket – és egyben annak határait. Így öntudatra ébredt természeti jelenségből teremtett lényekké váltak.

A folyamat eredményeképp fokozatosan védettekké váltak a káosz viharaitól, ám ennek a csaknem korlátlan szabadság volt az ára: a korlátlan lehetségesség öntudattal bíró mintázatából leszűkítve önnön valójukat, véglegesen definiálniuk kellett magukat, meghatározva saját természetüket, s annak a külvilágtól elhatárolt formáját és határait. Ezáltal elkülönültek, s függetlenekké váltak ugyan a káosz változásaitól - önálló entitások lettek -, de mivel határvonalaikat kizárólag saját lényegükön belül jelölhették ki, tulajdonképpen lekorlátozták önmagukat és hatalmukat. Többé, de egyúttal mérhetetlenül kevesebbé is váltak a fennmaradás érdekében.

Amikor az Őskáoszból bármilyen lény, isten, egyéb entitás leválik, és saját, őt a káosztól egyedi lényként megkülönböztető természete lesz, azzal egyrészt elhatárolódik az őt szülő Őskáosztól, miáltal védettebbé válik az abba való visszaoldódástól (ezért is csinálják ezt az istenek), másfelől viszont le is korlátozza magát. Lévén ezáltal ő már „valamilyenné” válik, amivel egyben kizárja, hogy másmilyen legyen (ellentétben a korábbi, őskáoszi állapottal, ami mindennek a lehetőségét magában rejtette). Vagyis a korábbi állapothoz képest lekorlátozódik a lénye. Ez természetesen a lehetőségei – s ezáltal hatalma - csökkenésével jár, de ezt az istenek vagy felvállalják kisebb-nagyobb mértékben a fennmaradásuk érdekében, vagy ha nem, azzal azt veszélyeztetik, hogy visszaoldódik a lényük az Őskáoszba. Ezt jelenti az, hogy csak a saját természetük korlátozta őket: csak az szabott nekik határt, ahogy önmagukat a végtelen lehetségességből definiálták

Egyesek úgy vélik, ennek az önkorlátozásnak-elszakadásnak számos átmenete létezik. Talán ennek eredményeképp születtek a kisebb istenek, a szűkebb befolyási területekkel rendelkező isteni entitások - akik pedig teljesen korlátozták magukat, akár még ennél is alacsonyabb rendű lényekké fejlődtek vissza. Elképzelhető, hogy ez az istenek egyik természetes degenerációs folyamata. Ahogy kivesznek híveik és ezért fokozatosan apad a létezésüket állandósító hit, úgy kénytelenek egyre aktívabban védekezni a káosz hullámaival szemben, s annál inkább kénytelenek konkrét formát felölteni, hogy elhatárolják magukat a káosz változásaitól, egyre inkább meghatározni – valójában a korlátlan lehetségességből leszűkíteni - a saját természetüket, ezáltal pedig egyre jobban eltávolodni a kezdeti, csaknem omnipotens állapottól. Így kerülnek egyre közelebb a teremtett lényekhez a fennmaradás érdekében – s válnak szűkebb és szűkebb fókuszú, a valóság egyre szűkebb aspektusait megtestesítő istenné, kisistenné, majd végül istennél is kisebb entitássá, teremtett lénnyé. Még ha a leghatalmasabbak közül valóvá is.

Példák:            Yukk’rt

                        egyéb elfeledett istenek (Vérrel éltető anya, aquir kisistenek)

vélhetőleg Morgena is megindult ezen az úton, amikor kénytelen volt körvonalazott kisaspektusokra bontani a saját természetét, de úgy tűnik, még visszatérhet

Sogron – bár kisebb mértékben és talán csak látszólag veszített a szerepéből

Apoteózis:

Másfelől úgy véljük, a folyamat kétirányú. Az isteninél kisebb hatalmú lények előtt a felemelkedés lehetősége hasonlóképpen áll nyitva, csupán ellenkező irányban. Ennek során az egykori teremtett lény – fokozatosan levetkőzve a mindenségtől elkülönülő önálló határait és korlátait, egyszersmind megnyílva a Mindenség áramlatai felé – isteni entitássá válik. Melynek eredményeképp mellesleg – úgy véljük - elveszíti korábbi természetét, „egyéniségét”, hiszen épp azt a minőséget, ami meghatározza őt, mint egyedi sajátosságokkal bíró lény, ami formát ad a létezésének, kénytelen fokozatosan levetkőzni a kiteljesedéshez, hogy végül a végtelen lehetségesség végleges formát nem öltött mintázatává, istenné váljék. S ezáltal úgyszintén kevesebbé válik, miközben hatalmában mérhetetlenül kiteljesedik, hiszen formával és jelleggel, rendelkező egyedi lényből a lehetségességből alig elkülönülő – bár öntudattal bíró - természeti jelenséggé válik.

Ehhez a folyamathoz egy bizonyos ponton túl a fentiek szerint természetesen már létsíkok sokaságán hívek millióinak a hitéből fakadó támogatásra van szükség, hogy a korlátait levedlő entitás föl ne oldódjék a káosz végtelenjében, mellyel egyre jobban egyesül. Ha e támogatás rendelkezésére áll, akkor viszont fokozatosan kiteljesedhet, levetkőzheti a hatalmát megkötő korlátokat, míg végül – úgy véljük – elvileg az isten eggyé válhat a mindenséggel, valóban omnipotenssé válva. Mindez csupán feltételezés, de ha valóban létezik ez az állapot, és egy isten csakugyan képes lehet idáig fejlődni, úgy feltételezésünk szerint talán a teljes multiverzumra kiterjesztheti hatalmát, megnyerve az istenek között dúló háborút, s azután már kényén kedvén múlik, mihez kezd a mindenséggel.

Példák a folyamat stációira:     

Tharr – kíndémonból istenné, majd vezető istenné vált egyre általánosabb, szélesebb hatáskörrel, ahogy a hívei száma drasztikusan megnőtt

Uwel – szeráfi lényből ma már az egykori jellegének megfelelő hatáskörű kisistenné vált (a folyamat elején jár)

Vélhetően a crantai kisistenek

Vélhetően a kráni Tizenhármak is erre törekszenek

Persze a példák mindkét esetben bizonytalanok, lévén kizárólag az ynevi állapotokból feltehetőleg kevés következtetés vonható le az istenek teljes természetére és korlátaira vonatkozóan. De egyes tendenciák alátámasztani látszanak a fentieket – még ha egyik-másik következtetésünk téves is.

A sorozat további megjelent részei itt olvashatók.