Feketemágia, gonoszság, nekromancia

A fentebbi fogalmak gyakran merülnek fel vitás kérdéseként a kalandmesterek és játékosok körében, gyakran keverik őket és helytelen meghatározásukból helytelen következtetéseket vonnak le. Bár a fogalmak tisztázottak, a MAGUS szakirodalom nem minden esetben könnyíti meg dolgunkat, hiszen szövegében pontatlanság is található. További nehézség, hogy a fentebbi fogalmat némelyike nem jelent meg az első könyvekben, és csak, vagy is, Rúnák lapjain jelent meg, így sokakhoz máig is közvetve, gyakran torzulva jut el. A tisztánlátás érdekében ezeket a kérdéseket szeretném tisztázni cikkemben.

Gonoszság Yneven

Hangsúlyozom, és ez nagyon fontos kitétel, Yneven. Csak ott. Nem kívánok foglalkozni a földi gonoszság fogalmával, hiszen azt megannyi filozófus próbálta már meghatározni, és vallási, társadalmi berendezkedéstől függően más-más értelmezés társulhat hozzá, a Földön minden relatív. Nem így Yneven! A MAGUS egy játék, egy kitalált fantáziavilágban játszódik, amit alkotói - mert megtehették - bizonyos vonatkozásokban igen idealistára alkottak. Talán ezért is szeretjük annyira, mert csak egy játék, a valóságnál sokkal egyértelműbb és egyszerűbb. Yneven van jó és gonosz. Erről - Kránnal kapcsolatban - értekezik Novák Csanád a Rúna magazin III/3-as számában is.

„Yneven azonban – a szándékaink szerint – más a helyzet. Léteznek azok az abszolút értékek, melyek alapján eldönthető, hogy mi számít jónak, mi rossznak vagy gonosznak, hogy mi erkölcsös és mi nem. Más kérdés persze, hogy Ynev lakói közül ezt nem mindenki gondolja így, és vagy megkérdőjelezi ezeket az értékeket vagy nem törődik velük. Ez azonban mit sem változtat a tényen: létezik „jóság” és „gonoszság” és ezek a fogalmak egyetemen – néptől, fajtól, lakóhelytől és kultúrától függetlenül – érvényesek.” (Novák Csanád, Rúna III/3, Szilánkok - ötletek, gondolatok a MAGUS-ról)

Amennyiben az ynevi gonoszságot akarjuk boncolgatni, első helyen kell tisztáznunk, hogy milyen szerepben tesszük ezt. Sokan esnek abba a hibába hogy keverik ezeket a szerepeket, általában tudatlanul „vérfürdővé” változtatva fórumtémákat, beszélgetéseket. Ezt a kérdést elsősorban a játék világán felülemelkedve, játékosként, Kalandmesterként, olvasóként van értelme megvitatni, és ekkor a fentiek érvényesek, vitának igazán nincs is értelme. Ynev fantáziavilág, ami úgy lett megalkotva, hogy többé-kevésbé definiálták rajta, hogy van jó és van gonosz, létezik ezek örök szembenállása, és megtestesítői, akár gonosz értékrendet valló országai, vallásai is, ilyen például konkrétan kimondva Krán.

Egy másik szempont, amikor egyes ynevi karakterek szerepébe helyezkedve vitatjuk meg a dolgot, az ynevi társadalmak értékrendje szerint, Ynev világán. Ahogy Novák Csanád is írja a fenti cikkben: „Ugyancsak hiszem, hogy csak a karakterek vitáinak van értelme a jó és rossz fogalmáról. Sőt. Érdekes, jó szerepjátszásra ad lehetőséget egy kráni karakter ideológiai eszmefuttatása, vagy vitái egy pyarroni elkötelezettségű karakterrel. De hiábavalónak tartom a játékosok egymást győzködő vitáit arról, hogy Krán gonosz-e vagy sem, ha ezt kívülállóként teszik.”

Ezt azonban nem szabad kiemelni a játékból, és óriási hiba az, amikor valaki egy kívülállók közötti vitába „ynevi karaktere” szemszögéből száll be. Véleményem szerint ezt a legtöbbször nem tudatosan teszik, oka pedig egyszerű, nagyon nehéz teljesen elvonatkoztatni földi életünk valóságától. Nálunk ugyanis - és így kell lennie Yneven is - gonosznak lenni rossz, megvetendő dolog. A gonoszság nem jó, a gonoszt már csak azért is kinézik, ami, ilyen a státusza. A társadalmak, vallások, értékrendszerek ezzel (is) kényszerítik rá értékrendjüket tagjaikra, aki nagyot és olyat vét, gonosz lesz, és kitaszíttatik, elpusztíttatik. Ki akarná ezt magának? Ösztönös reakció hát, hogy senki nem vallja magát gonosznak, ha netán ilyen helyzetbe kerül, hát elkezd magyarázkodni. Jönnek a szempontok, a minden relatív elv, a viszonyítgatások, a szándékok latolgatása. Senki nem akar gonosz lenni.

Ez érvényesül akkor is, amikor valaki olyan karaktert választ magának, ami Ynev világán gonosznak számít, mart így találták ki. Ilyen karakterek, kasztok, vallások, társadalmak játszhatóak a MAGUS-ban. De attól még, hogy valaki őket választja, a státuszuk még nem változik meg. Ahogy a való életben, egy kívülálló beszélgetésben a szerepjátékos sem lesz tőle valóban gonosz. Ezért fölösleges is védekeznie, és azt latolgatni, hogy de hát Krán csak a természet rendjét követi, stb. Nem is szabad a játék értékrendjét kihozni a játékból, azaz senkit nem érhet megkülönböztetés, bírálat, megvetés a játékbeli karaktere, viselkedése miatt… de hát a legelső MAGUS szabálykönyv eme egyszerűnek ható alaptörvénye valójában nem tartható be mindig olyan könnyen.

Amikor belemerülünk a játékba, Yneven vagyunk, a karakterünket személyesítjük meg, akkor megváltozik a helyzet, ott van értelme filozofálgatni. Csakhogy attól még a gonosz gonosz marad, de ez más kérdés. Nyilvánvalóan egyik ynevi társadalom sem fogja magát tudatosan negatívnak (gonosznak) titulálni, tehát ott jöhetnek az indokok, az elvek, az érvek. Nyilvánvalóan más és más lesz egy karakter cselekedeteinek megítélése más és más ynevi értékrendet valló társadalom vagy vallás szemében, törvényei értelmében. De amikor felállunk az asztal mellől, gondolatban vissza kell váltanunk a valóságba, ahol két játékos szemlél egy mesterien megalkotott fantáziavilágot, ahol a gonosz olyan könnyen és egyértelműen gonosz.

Azért elemezgettem ezt a témát, mert az elkövetkezőkben is nagyon fontos, hogy így szemléljük, és meg tudjuk különböztetni a különböző nézőpontokat - elméletileg ez a szerepjátékosok erőssége. Ezt meg nem érteni, ezen elbukni tehát hasonló szegénységi bizonyítvány, mintha valaki rosszul játssza ki a karakterét…

Feketemágia

Egy nagyon könnyen meghatározható, jól körülírt fogalom, ám maga a könyvben való tálalása is összekavarja a kevéssé alapos olvasókat. Már MAGUS-történetileg is érdekes a megjelenése, ugyanis a KKUK (1993) még nem tartalmazza a konkrét leírását. Néhol előfordul a szövegben, az elfek érzékenyek rá, a boszorkánymesterek feketemágusok, a kisajtolás feketemágia, ám többet aligha találunk róla a legelső MAGUS szabálykönyvben. Nincs mit csodálkozni hát azon, hogy számos régi játékos egyfajta negatív, rossz dologként kezdte azonosítani, és mint ilyet, szubjektív megítéléshez kötötte, tőlük tanultak az újak is később.

Az első írás arról, hogy a MAGUS világán konkrétan mit is értenek feketemágia alatt, hogy mit is jelent ez, a Rúna II/4. számában, a Kasztok kínpadon - a varázsló cikkben jött ki, 1995-ben. Aki figyelt, megértette, ám sokan a mai napig nem olvassák/olvasták a Rúna cikkeket. A köztudatba igazán 1997 után, az Első Törvénykönyv megjelenésekor kellett, hogy kerüljön a fekete mágia kérdése, a „javított KKUK” ugyanis már tartalmazta a feketemágia leírását, igaz, benne maradtak a homálykeltő részek is.

A feketemágiát - több fogalomhoz hasonlóan - több értelemben is használja a törvénykönyv, összezavarva ezzel a felületes olvasókat. A feketemágia a konkrét fogalmi leírása mellett a „gonosz mágia” szinonimájaként (boszorkánymesterek bevezetője) és igen helytelenül a Nekromancia szinonimájaként (elfek leírása) is szerepel, jókora fogalmi kavarodást okozva azok között, akik nem olvasnak és értelmeznek átfogóan - például mert először ugranak neki négyszáz oldalnak.

Vallom, hogy szerencsétlenre sikerült maga a törvénykönyv feketemágia leírása is, mert éppen azzal kezdi, amit jól érthetően el kellett volna választani, a különböző Yneven létező társadalmi, vallási vagy ideológiai elvek és megítélések rendszerével és viszonylagosságával. Holott a szöveg mondanivalója éppen az, hogy a feketemágia ténye független Ynev népeitől, a mágia egyetemes törvényei közé tartozik. Nem csak egy mágikus hagyomány sajátja (nem csak a varázslóknak tanítják meg), törvényei MINDENKIRE vonatkoznak, használjon akármilyen mágiát, sőt, pszit! (a kisajtolás logikája alapján a feketemágia szabályai a pszi alkalmazásokra is érvényesek).

A feketemágia értelmezésénél nagyon fontos, hogy kalandmester és játékos minőségben szemléljük, és ne ereszkedjünk bele a világba, pontosabban csupán az „istenek szintjéig”, a világot mozgató törvények szintjéig tegyük azt. A feketemágia a MAGUS világának törvénye. Nem egyik-másik vallásnak, társadalmi rendszernek a törvénye, hanem a világé. Nem számít, ki honnan jött, ki mit vall vagy gondol, kinek mi a szándéka, a feketemágia törvényei léteznek, és élnek, és automatikusan működnek, nem erkölcsi vita kérdései.

Az, hogy mi a feketemágia, mi számít annak, igen jól körülhatárolt (már ha ismerik a játékosok - lásd a fenti történelmi megjelenését)

„Feketemágiának számít minden varázslat és mágikus praktika:

·         mely a legcsekélyebb mértékben is megbolygatja a lélekván­dorlás törvényeit.

·         mely erőszakkal kiszakítja a lelket a testéből, avagy más-lelket, lényt plántál bele a test igazi tulajdonosának akarata ellenére.

·         mely közvetve vagy közvetlenül öngyilkosságba, vagy gyilkos­ságba hajszolja az áldozatot, annak saját akarata ellenére.

·         mely romboló, ártalmas hatást hoz létre közvetlenül a testen belül.

·         mely közvetlenül kivonja az életerőt (Ép) a testből.

·         mely az élőlények tömeges (vagy felesleges) pusztulását von­ja maga után

·         melynek leírásában ez külön megemlíttetik (pl.: Kisajtolás diszciplína)”

(Első Törvénykönyv, 291. oldal - korábban Rúna II/4, Kasztok kínpadon - a varázsló.)

Ez a lapján szinte minden esetben egyértelműen megállapítható, hogy egy varázslat, egy pszi diszciplína feketemágiának számít-e, vagy sem. A megállapítás állandó érvényű, független az adott helyzettől, a szándéktól. A feketemágia a MAGUS univerzumának (egy olyan idalista fantáziavilágnak, ahol létezik a gonosz, ahol az adott szó valamilyen különleges oknál fogva még a démonokat is köti, ahol a lélek puszta léte szembeszegül bizonyos mágiaformákkal) törvénye. Ha tetszik, ha nem, megvalósul, hatásai bekövetkeznek. Gyakran védekeznek játékosok, hogy de hát jó cél érdekében, meg jó szándékkel tette… de ez senkit nem érdekel. Ha valaki feldob egy kalapácsot, és alááll, ráesik és megüti magát, mert a földünkön így működik a gravitáció. Akkor is ez lesz, ha én a legjobb szándékból ellököm és magam állok alá, hogy szegénynek ne legyen baja. A természeti törvény az törvény, így működik a világ. Ez nem egy bírósági tárgyalás, senki nem kérdezi, sehol nem számít, hogy miért, mi célból tette, amit tett. Aki olyan varázslatot használ, amely megfelel valamelyik pontnak a fenti listából, az feketemágiát használ, és a törvénykönyvben később részletezett szabályok lépnek életbe, történések következnek be.

Ha egy szinttel lejjebb ereszkedünk Yneven, és az ynevi társadalmak, eszmerendszerek szintjén nézzük a dolgot, már más a helyzet. A kavarodást az okozza, hogy ugyanazt a fogalmat használjuk, célszerű lenne, ha a feketemágia szót csak világelméletben, csak kalandmesterként és játékosként vennénk elő, de hát a törvénykönyv sem így tesz. Az adott ynevi varázslóiskolában, társadalomban, közösségben már teljesen más lehet egy adott módszer, varázslat, cselekedet megítélése. Egy dorani nekromanta varázslót nem rónak meg azért, mert auráját feketemágia lenyomata szennyezi. Ám attól még a természet törvényei ugyanúgy lesújtanak rá! Legfeljebb az emberek törvényei nem büntetik érte. Az ynevi népek szokásai, értékrendszere alapján nem ítélik el, akár még hős is lehet, de a természet törvénye, az, hogy a feketemágia visszahat, ettől teljesen független! Pyarronban már megvetéssel néznek majd a feketemágiát alkalmazó varázslóra, lehet, hogy meg is büntetik, lehet, csak megszólják, itt lehet vitázni, lehet vizsgálódni, magyarázni, hogy miért, milyen jó szándékkal alkalmazott valaki feketemágiát, de a Fehér Páholy bocsánata sem fogja felmenteni attól, hogy a fekete mágia törvénye lesújtson rá. Hiába szakít ki valaki csak azért egy lelket, hogy ezer másik lelket megmentsen, feketemágiát alkalmazott, és a természet lesújt rá, az más kérdés, hogy otthon megjutalmazzák, az istene megbocsájt, stb. Lehet valaki ezrek gyilkosa, idézhet démont, ha nem használ feketemágiát, akkor nem sújt le rá a feketemágia törvénye. Ettől még megbüntethetik egy ynevi rend tagjai, egy ynevi állam törvényei értelmében, még akár gonosznak is számíthat, a feketemágia szabályai ellen nem vétett.

Nagyon fontos ezt megkülönböztetnünk, játékosként és kalandmesterként egyaránt, ám mivel az előbbi a játék izgalmainak hevében hajlamos a saját érdekei szerint értelmezni mindent, az utóbbinak kell figyelni és betartatni a szabályokat, mert Ynev ilyen, ilyennek alkották meg, így működik.

Gyakori tévhitek

Vizsgáljunk meg, és oszlassunk el néhány, a feketemágiával kapcsolatos gyakran előforduló tévhitet. A legalapvetőbbet, az alkalmazó szándékát kizárjuk a feketemágia megítéléséből, az semmit nem számít ebből a szempontból.

Nekromancia

A nekromancia a mágia egy nehezen meghatározható fejezete, nem is akarom itt most definiálni, elégedjünk meg annyival, hogy tárgykörébe tartozik a lélekkel folytatott manipulációk mellett a démonok - és külső síkok lényeinek - megidézése, és az életerővel történő manipulációk is. Az a kijelentés azonban, hogy a nekromancia egyenlő lenne a feketemágiával, nem igaz! A nekromancia varázslatainak tetemes része számít feketemágiának, ez igaz. De létezhet olyan varázsló, nekromanta, aki kerüli a feketemágiát - szép szerepjátékos kihívás. Ugyanígy egyetlen másik mágikus hagyomány sem számít szükségképpen feketemágiának, még akkor sem, ha eszköztárában vannak olyan varázslatok, amelyek feketemágiának minősülnek. De ha valaki nem nyúl ezekhez, nem alkalmaz feketemágiát.

Halál szféra

A papok halál szférája sem azonos a feketemágiával. A leírás szerint nekromanciának minősül ABBÓL A SZEMPONTBÓL, hogy az elfek és félelfek ugyanúgy kiemelten érzékenyek rá, ám ezen túl semmi köze hozzá. Pláne nem feketemágia. Az más kérdés, hogy a papi varázslatok között is akad olyan, amely feketemágiának számít a szempontok alapján.

Ősi egyezmény

Az istenek között köttetett egyezség, mely értelmében nem jelennek meg és avatkoznak be közvetlenül Yneven. Semmi köze a feketemágiához, de még az emberekhez (vagy elfekhez, törpékhez) sem. Természetesen egy isten szolgái, vagy azok által irányított birodalmak küzdhetnek egy olyan isten hívei ellen, aki ezt megszegte… nyilván saját istenük unszolására.

Pyarroni Paktum

A Pyarroni Paktum egy ynevi lakók között köttetett megegyezés, nem természeti törvény. Tiltja az emberáldozatot, és ellenségének tekint minden olyan vallást, amelynek istene ilyet kíván. Sehol nincs szó benne a feketemágiáról. Egy alap papi áldozat nem feltétlenül minősül feketemágiának, de ha mégis, akkor sem azért vét a paktum ellen, mert feketemágiát alkalmazott, hanem mert embert áldozott.

Pyarroni Inkvizíció

Pyarron szervezete a Pyarroni Paktum betartására és ellenségei elleni harcra. Nem a feketemágusok üldözése a célja. Bármilyen fájó is, a pyarroni inkvizítorok nem feketemágusokat, nem boszorkánymestereket, nem boszorkányokat üldöznek, hanem olyanokat, akik embert áldoznak. Ezért vannak. Vonatkoztassunk el a földi inkvizíciótól - amelynek szintén nem eredeti célja a boszorkányüldözés, de ez más kérdés)

A feketemágia üldözése

A feketemágia hatásának a szabályok szerint több fokozata van. Egyetlen egyre, a legsúlyosabbra érvényes az, hogy a varázslók és saját templomukban a papok megérzik, és üldözik. Ez érthető, ha belegondolunk, hogy vajon szeretnénk-e valaki mellett lenni, aki gyilkolt, és akár minket is megölhet… yneven a feketemágus sokkal nagyobb kárt okozhat, és tevékenysége ellentétes a világot mozgató törvényekkel, persze, hogy fellépnek ellene. De ez nem egy olyan varázshasználó, aki egy-két varázslatot alkalmazott, hanem a tudatos, rutinszerűen feketemágiát használó gonosz személy. Aki csak néha nyúl hozzá, a természet törvényei arra is lesújtanak a megfelelő mértékben és szabályok szerint, ám az automatikus érzékelés már nem vonatkozik rájuk, ahogy nyilvánvalóan nem is azonnali máglya a jutalmuk. (ok, Shadonban semmilyen egyházon kívüli mágiahasználatot nem tűrnek el…)

Az ynevi társadalmi rendszerek, törvények megítélése szempontjából még lehet mérlegelni, elemezni, magyarázkodni. Egy kráni varázsló valószínűleg nem botránkozik meg egy feketemágiát alkalmazón, Pyarronban nem nézik jó szemmel. De az, hogy a rendbe nem veszik fel, nem jelent egyet az azonnali máglyával. Ahogy az sem, hogy ami egy képzett varázslónak nem tetszik, arra egyből papok ugranak, akik érzékelni sem képesek, fel sem fogják, miről van szó. (valószínű, hogy a feketemágia jelenségében csak a varázslók képzettek, más nem törődik vele ilyen részletesen. Egy pap csupán akkor érzi meg ellenségként a feketemágust, amikor őt már a természet is „kitagata” - legsúlyosabb feketemágia fokozat.

Tehát a feketemágia törvényei:

„Feketemágiának számít minden varázslat és mágikus praktika:

·         mely a legcsekélyebb mértékben is megbolygatja a lélekván­dorlás törvényeit.

·         mely erőszakkal kiszakítja a lelket a testéből, avagy más-lelket, lényt plántál bele a test igazi tulajdonosának akarata ellenére.

·         mely közvetve vagy közvetlenül öngyilkosságba, vagy gyilkos­ságba hajszolja az áldozatot, annak saját akarata ellenére.

·         mely romboló, ártalmas hatást hoz létre közvetlenül a testen belül.

·         mely közvetlenül kivonja az életerőt (Ép) a testből.

·         mely az élőlények tömeges (vagy felesleges) pusztulását von­ja maga után

·         melynek leírásában ez külön megemlíttetik (pl.: Kisajtolás diszciplína)”

(Első Törvénykönyv, 291. Oldal - korábban Rúna II/4, Kasztok kínpadon - a varázsló.)

Plusz:

·         A nekromancia még nem feltétlenül feketemágia.

·         A halál szféra nem feketemágia.

·         A boszorkánymesteri mágia még nem feltétlenül feketemágia.

·         A Halál szféra úgy hat az elfekre, félelfekre, mint a nekromancia.

Remélem, sikerült kicsit összegezni, elemezni a feketemágia kérdését, és ezzel leegyszeresűtíteni mind a gonoszság megítélésének kettősségét, mind a feketemágia szabályainak alkalmazását és annak világba illesztését.