A sötét tréfák urának minden halott
lelkénél kedvesebbek azok, akik kitüntették magukat hitének legnagyobb
ütközeteiben. Ezen hívének biztos helye lehet mellette, személyes síkján
vagy holta után angyalaként szolgálni tovább magas rangú papjai és
paplovagjai hívására válaszul. Ezért azok, akik ilyen csatában vettek
már részt, arra igyekeznek felhívni hittársaik figyelmét találkozásaik
során.
Ez nem jelent rangban való eltérést
feltétlenül, de az biztos, hogy összeverődött kompániákban magától
értetődően ragadják magukhoz azok a lovagok a hangot és a vezetést, akik
bírnak egy vagy több ilyen „Sötét Trófeával”. Ezeket
ugyan nem kapják kitüntetésként a maremiták, hanem magukat ékesítik fel
velük, de senki sem merészelne jog nélkül bírni egy ilyen jelvényt.
Ritka az, hogy valaki kettőnél
többet bírjon ezek közül, az pedig, hogy esetleg mindet, az pedig
lehetetlen. Ezért is van, hogy már egy-egy ilyen trófea kiemelkedést
biztosít a dartonita lovagok körében. Ez azonban folyamatos feszültséget
is kelthet közöttük és aki így ál egy csapat élére, az számíthat rá,
hogy párviadalra hívják hittársai. Kevés nagyobb dicsősége lehet egy
fiatal maremitának, minthogy elmondhassa magának jobbnak bizonyult egy
sötét trófeát viselőnél.
Az egyik legismertebb ilyen trófea a
Dúlás veteránjai közül kikerülő dartonitáké. Ők Ó-Pyarron pusztulása
után öncsonkítás révén tettek szert arra a „mosolyra”, amiről sokan
felismerik őket. Az Államszövetség felszabadulásáig nyílt sebként
viselték, csak azután varrhatták be, ápolhatták. Bár sebük évek alatt
begyógyul, de a heg mindörökre hirdeti elhivatottságukat Krán
bérenceivel szemben. Kegyetlen arcsebüket maguk és a világ is úgy
ismerte, mint Darton mosolyát.
A második kitüntetés a sorból a 14.
Zászlóháború alkalmával Vinali-csata túlélőinek a sajátja, akik a Sötét
Próféta oldalán változtatták meg a csata kimenetelét és egyszer, s
mindenkorra tették le a voksukat az Északi Szövetség mellett a Toroni
Birodalommal szemben. Azok a lovagok, akik büszkén emlékeznek meg erről
vértjükre egy Fehér Nap szimbólumot festettek fel a mellvértjükre. Az ilyen dartonitákat még a nyakas dwoonok is szívesen látják otthonukban.
A következő már Darton szent
földjéért ontott vérrel kiérdemelhető: Rowon városállamának védelmében,
majd felszabadításában való részvételért jár. A környező mocsárt a
sajátjuknak valló folyami kalóztestvériség zargatta nyughatatlanul a
Próféta híveit és az őslakókat, ameddig néhány tucat lovag fel nem vette
velük a harcot és egészen a Quiron-tengerig pusztította a szervezetet.
Innen ered, hogy ezen lovagok vértjükre kötözte a Cápák Kendőjét. Az eredetik valóban megölt kalózok fejkendőjéből lett trófeák.
A maremiták ezután minden nagyobb
konfliktusból kivették a részüket, akár csak Kalandozóként is. Így
jutottak el a Manifesztációs Háborúba is, annak második felében Isidor
de Sedierta legendás Légiójával. A hadjárat végére több veterán is a
halántékukra tetoválta a szemüket körbevevő Fogyó Kék Hold
szimbólumát. Nem tisztázott, hogy ellenségeiktől vették ezt át vagy egy
készséges bennszülöttek szokása terjedt el ilyen formán. Mindannyian a
jobb szemük köré készíttették el ezt a tetoválást.
A Sötét Próféta utazásainak egyik
legfontosabb állomása volt a Déli-Városállamokban Darton szent
tárgyának, az Első Varjúereklye megtalálása. Azok a lovagok, akik a
küldetésében magára maradt Prófétát segítették ebben és egy hittársuk
várát védelmezték (a legenda szerint egy ideig Aurin ellenében is), azok
vértjükre egy Varjúcsőr motívumát kovácsoltatták,
amelyben Szent Szimbólumukat illeszthették ezentúl. Mondják, hogy ezt a
praktikus megoldást más pyar nehézvértes paplovagok is előszeretettel
alkalmazzák, persze varjúcsőr nélkül.
Aurin al Marem vadászata más
ereklyékre kis híján balul végződött Kránban. Leghűségesebb hívei
azonban sereggé szerveződtek és megcselekedték a lehetetlent: betörtek a
Fekete Határ mögötti Birodalomba urukért. Fehér orkok és sötét vértes
lovagok vállt-vállnak vetve mérték össze erejüket a kráni
csatamágusokkal és szabados seregekkel. Erről a hősi helytállásról
emlékeznek meg vértjeiken fehér alapon fekete Törött Szarvú Kos
festésével. A trófea elterjedése után több kráni fejvadászrend fogadott
bosszút mindezen lovagok (és orkok) megölésére. Utóbbiak egyébként
bundájukba vágatták a mintát, illetve savval maratta a bőrébe.
A Sötét Trófeák persze csak
kiegészítői azoknak a legendáknak, amik Darton híveit övezik. Más
küzdelmeiknek is ismeretesek trófeáik Erionban is. Fentebb csak a
leghíresebb „kitűntetéseiket” említettük meg. A Nekropolisz békéjének
fenntartásáért éppúgy érdemelnek ki hasonlóakat, mint a Kard
Testvériséggel szembeni harcaikban. Tetteiket hírnevükön kívül a
Kalandozók között híres krónikások és neves bárdok is szívesen
feljegyzik és járnak nyomukban, mert abban biztosak lehetnek, hogy
érdemes történeteket ismerhetnek meg ezáltal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése