A Dartonmosoly vizsgálata

„A maremita rend azon tagjai, akik a Dúlás háborújában hazájuk védelmére keltek, azonosító és vezeklés gyanánt metszették eleven húsukba Darton mosolyát. Fogadalmuk értelmében nyílt sebként csak az Államszövetség felszabadulásáig kellett viselniük… az életben maradottak arcán azonban mindmáig látható és tapintható kettős hege.” (Szinergium,12.old) Eddig az idézet.

A Dartonmosoly mint fogalom, jelenség sokáig ismeretlen volt a MAGUS-ban, első megjelenése a Szinergium nevű művészeti albumban történt. A cikk célja a Dartonmosoly, a megjelenési körülményeinek és hitelességének vizsgálata, hogy megállapítsuk, jó-e, hogy van egy ilyenünk is Yneven.

Ismerni kell a Szinergium, a mindmáig egyetlen MAGUS művészeti album megjelenésének körülményeit. Egy kudarcba fulladt számítógépes játék grafikai terveinek újrahasznosítását, a közelgő karácsonyt, amire egy kiadónak illő előrukkolnia valamivel, és már készen is van egy minimális munkával kellően drágán eladható kiadvány. Hogy a koncepció sikeres vagy nem, azt most nem vizsgálom, de sokat elárul a dolog egyediségéről, hogy azóta sem született párja, vagy más tagja a sorozatnak, pedig Yneven lenne még téma. Itt a lényeg csupán annyi, hogy amennyi rajzot csak lehetett, megpróbáltak felhasználni, és ynevi tartalommal megtölteni, rájuk fogni, amit csak lehet. Erre jó bizonyíték, aki ismerte a készülő játék képeit - még talán mindig fellelhetők az Interneten - az, hogy nem mindegyik olyan szöveggel, csoportban jelent meg az albumban, ahogy ott szerepelt. Hogy a Dartonmosolyosnak címzett harcos vajon eredetileg is Dartonita paplovagnak készült-e, nem fontos, a vállán ülő varjú megerősíti, a francia kártyáról kölcsönzött szimbólumok a ruháján furcsává teszik, a hozzá írt szöveg viszont hiteltelenné teszi a koncepciót. Mindez csupán azért lényeges, hogy bizonyítást nyerjen, mennyire nem eredeti, mennyire hirtelen és légből kapott koncepció is a Dartonmosoly jelensége.

A legjobb példa és bizonyíték erre persze Ray O'Sullivan két regénye, a Dartonita-kultusz alapját képező Sötét zarándok és Sötét térítő, amely olyannyira nem tartotta fontosnak a Dartonmosoly jelenségét, hogy meg sem említette. Vagy azért nem, mert még nem is létezett akkor. Ráadásul, azóta (még a Szinergium előtt) van már egy Dúlásos könyvünk is, amely úgyszintén elfelejti megemlíteni a Dartonmosolyt. Kijelenthetjük hát, hogy egy új koncepcióról van szó.

Ez egyáltalán nem lenne probléma, hiszen új koncepciókra szükség van. Csak átgondoltam. Na ez az, amiben a Dartonmosoly nagyot hibázik, illetve az, aki megpróbálja beleerőltetni a MAGUS-ba.

 Maga a Dartonmosoly egyébként egy nagyon jó ötlet, kellően „beteg”, ahhoz, hogy Dartonita legyen, kellően fittyet hány a józan észre és a halál közelségére. Hihető és hangulatos dolog lenne egy olyan lovagrendnek, amely a halál istenét szolgálja. Nem csoda, hogy többen is ráharaptak a dologra, egy egészen játék-szagú cikk is készült az ötletét felhasználva, Gulandro tolmácsolásában. Ráadásul a szövegben megfogalmazott azonosítás is működőképes, hiszen mint köztudott, a Dartonita paplovagok nem viselnek sisakot a csatában sem - kivéve persze az UTK-t, de ezt most inkább hagyjuk.

A problémát az jelenti, hogy megpróbálják - illetve egészen pontosan egy író, Gáspár András - beleerőltetni a dolgot a Dúlásba. Az azóta megfogalmazott kritikákra adott add-hoc válaszokkal pedig végképp lejáratja a jelenséget.

Vizsgáljuk meg a Dartonita lovagrendet a Dúlás idején. Egészen egyszerű választ lehetne a kérdésre adni, ha rendelkeznénk a Dartonita lovagrend alapításának pontos évszámával. Ezt azonban sem a két Airun-kötet, sem Airun Al Marem életrajza (KKUK és Summarium) sem az azóta megjelent könyvek, a Szinergium sem tisztázza. Ez utóbbi még jól össze is kavarja a Sötét Próféta életének eseményeit, mivel semmi jelentősége a változtatásoknak, és semmilyen későbbi mű nem használja ki őket, okkal feltételezhető, hogy egyszerű elírásokról van szó.

Airun Al Marem Psz. 3644-ben született (A KKUK, a Summarium és a Geofrámia szerint) míg ezt az időpontot a Szinergium szerint Psz. 3631. Az két eredeti életrajz további eseményeket is dátumoz a próféta életében: Psz. 3663-ban pappá szentelik (a Geofrámia szerint 18 évesen, ez minimális különbség csupán). Psz. 3675-ben találkozik a Vaskezűvel és Álmot lát, melyben Darton kinyilatkoztatásában részesül. Ebben az évszámban megegyezik a KKUK, a Summarium és a Geofrámia is. Csak ezután kezdődhet tehát a Maremita rend megalakítása, és terebélyesedése, amelyről a szövegek nyilatkoznak. Mindezt úgy, hogy még nem történt meg a Darton földi helytartójává való kikiáltása, hiszen az Ó-Pyarron pusztulása után következik be. Azaz addig kevéssé lehetett ismert a rend. Ráadásul már szerveződik az a mozgalom, amely a sivatagba, Amhe-Ramun fegyverzetének megszerzésére vezeti a kalandozókat, ezzel magyarázzák, hogy a "legyőzhetetlen" nagyon, Sonnos, Al-Marem és mások miért nem voltak képesek megvédeni Ó-Pyarront a Tizenhármak ellenében - mert nem voltak ott.

Airun ráadásul nem volt egyedül, elkísérte újonnan szerveződött rendje is, a Vihar Ibara felett című antológiában megjelent novellában ugyanis Darton-paplovagokkal körbevéve szaladgál a sivatagban. Tehát vitte magával paplovagjait. Vajon hányan lehettek egy szűk év alatt, Ynevi méretekben (kontinensen, távolságokon, hírközléssel, stb.) szerveződő teljesen új rendben? Valószínűleg nem sokan. Azok pedig elmentek Airunnal amundokat üldözni… egy szűk év alatt, ráadásul kalandozás közben aligha volt idő "bázist" kiépíteni, híveket toborozni és olyan rendszert szervezni, amely biztosítja a rend működését a vezető távollétében is. Sokkal életszerűbb az, hogy magát Airunt követte az egyre népesedő hívek tábora, hiszen még az elején tartunk a Maremita rendnek. Tehát nem igazán tartom hihetőnek, hogy meghatározó mennyiségű, már Maremita paplovag álljon rendelkezésre a Dúlás idején, akik Pyarronért harcolva fogadalomképpen felvágják az arcukat. Ráadásul túl is élik. Airun feltételezhetően nem a legamatőrebbeket vitte magával a sivatagba Yneveet megmenteni, tehát ha hagyhatott is volna hátra paplovagokat, nyilván a gyengébbeket. Akik túlélték a Dúlást, ott, ahol a pyarroni istenek kegyeltjei sorra pusztultak el, akik pedig nem voltak ám piskóták, akármilyen táposnak tekintjük a Maremitákat - akik még nem is igazi Maremiták voltak ekkor még, a kiképzésüket tekintve, mert bizonyos, hogy az alapítás évében, a rend születésekor még nem rendelkeztek a próféta legyőzhetetlen harci stílusát oktató kiképzőkkel. Az sem igazán hihető, hogy nem voltak ott a harcok sűrűjében, hiszen a Dartonmosolyt igazán hősinek, az azt viselő paplovagokat a vitézség netovábbjának állítja be például a jelenséget dogmatikusan erőltető Garmacor vére is, tehát bizonyosan nem csak egy ork segédcsapat szélét aprították meg a Dúlás során a hős Maremita paplovagok felvágott arccal. (Az ugyancsak érdekes, hogy az a néhány, Dúlást megjárt és túlélt Maremita hős egyike áll őrségben az említett regényben… aki látott már katonát, tudja, hogy nem éppen egy hősnek való munka - nem is ők végzik. Persze nem kizárható, csak éppen nagyon erőltetett.)

Lehet, ezzel lenne magyarázható Airun Al Marem születési évének megváltoztatása? Mert ha minden észámon tolunk egyet tizenhárom évvel korábbra, akkor ez a tizenhárom év azért elegendő lehet egy olyan rend kiépítéséhez, amely egyszerre tudja biztosítani Airun kíséretét a sivatagba és a Dúlás során „mosolyogva” szereplő paplovagokat is.

Azt a koncepciót vizsgálva úgyszintén igen furcsa a nagy mennyiségű, kellően erős paplovag állomány megléte a Maremita oldalon, miszerint a Dúlás okozta sokk sodorta az embereket a mindenféle, hagyományos pyarronita vallástól eltérő oldalakra, lásd a szerzeteseknél például. Ugyanezt bizony a Maremita renddel kapcsolatban is ezt nyilatkoztatja ki a Geofrámia, amelyben Gáspár András átgondoltan, a szükséges változtatásokkal egybegyúrva tálalja az olvasó elé Ynev összefoglalóját: „A Dúlást követően Darton kultusza pyarronita illetve Maremita ágra vált szét” olvashatjuk Darton leírásában. Tehát nem a Dúlás előtt.

A fenti szempontok rávilágítanak, mennyire sántít a Dúlás során felvonuló Maremita paplovagok utólagosan kitalált és erőltetett koncepciója. Hogy ez így van, nem csak ez jelzi, de az is, mennyire fontos, hogy - több új, sántító, a közönség által nem feltétlenül örömmel fogadott - jelenséghez hasonlóan, mint pl. az aquir hangszálakkal felszerelt dorani nekromanták - dogmatikusan bele kell erőltetni minden megjelenő, Gáspár András által írt, vagy az ő befolyását nagyban mutató műbe, hiszen „el kell hitetni”, „lekell nyeletni” az emberekkel, hogy most már ez Ynev.

A kritikákban megfogalmazott „hazugságokra” persze érkeznek a csípőből adott válaszok - tovább növelve a káoszt. A Garmacor vére kritikával kapcsolatban megfogalmazott írói álláspont szerint már nem is annyira Maremita paplovagok harcoltak Ó-Pyarronban, mint inkább csak náluk létezik ez a hegyomány, merth hát hogyan gondolhatja bárki is (pl. én), hogy egy rendnek nem létezhetnek a létrehozása előttről származó hagyományai? (kéretik jegyzőkönyvbe venni, hogy a rend még nem létezett…) Dehogy nem, csak hát eddig arról volt szó, hogy a Maremita rend azon tagjai… persze, ha nagyon csűrjük-csavarjuk a szót, akkor senki nem mondta, hogy ezek a maremiták már akkor is maremiták voltak… Ez ugyanakkor felvet még egy kérdést. Feltételezzük, hogy voltak olyan hős lovagok, akik a Dúlás során Ó-Pyarron védelmére keltek, és még nem tartoztak ugyan a Maremiták nem létező rendjéhez, ám halálra szántan mégiscsak Darton akkor egyáltalán nem népszerű alakját, és a metszett mosolyt választották. Sokuk túl is élte a Dúlás háborúját, és hős lett, tiszteletet vívva ki a Dartonmosolynak. Ezek a lovagok nyilvánvalóan eloszlottak a létező, népszerűvé váló rendek között, illetve valószínűleg maradtak függetlenek is közöttük. Tehát, eszerint nem csak a Maremiták között, de pl. Viadomóban, az Oroszlánszív lovagok soraiban, a Vastenyerek között, és más lovagrendek soraiban is nyugodtan élhetne ez a hagyomány, hiszen valószínűleg mindenki, mindenhol tisztelettel adózna az arcukat összevágó, mégis hős őrültek előtt. A Dartonmosoly azonban nem csak nevében, eredeti megjelenésekor alkalmazott leírásában (Szinergium) kötődik csak a Maremitákhoz, a Garmacor vérében is azonnal egyértelmű, hogy csak és kizárólag Al-Marem dartonitái lehetnek azok, akik között a főhős meglátott egy Dartonmosolyt viselőt, azaz egyértelmű, hogy csak náluk létezik a jelenség. Bizony, a csípőből adott válaszok megint csapdába sodorták a neves szerzőt. Persze, ez nem biztos, hogy számít, hiszen mint megtudhattuk, a fentebbi, elemzésemhez használt adatok, évszámok, amelyek legalább három hivatalosan, az eredeti MAGUS körében kiadott, nyomtatott formában megjelent könyvben is szerepel, amelyek közül nem egyhez van köze Andrásnak is, hamisak, és csak a pyarroni egyházi Maremita-ellenes propaganda eszközei. Hát, érdekes vitáknak nézünk elébe a MAGUS háza táján. Lehet, hogy kiderül, a pyarroni millennium is 678-ban volt? Csak úgy megkérdezem: vajon egy szerzőt hányszor kell melléfogáson, tévedésen, vagy szándékos ferdítésen kapni, hogy hitelét veszítse? Persze, sokak szerint ez már a Geofrámiát követően megtörtént, mások a Bíborgyöngyök Szarvasírtós novellájához kapcsolják az eseményt.

Jó példa a fentire az ugyancsak nagy hirtelenjében megírt, feltételezhetően kissé átgondolt szösszenetek mindenféle Dartonita felekezetekről. Annak ellenére, hogy a pyarroni vallásnak 500-1000 év kellett, hogy igazán elterjedjen és megtelepedjen, valamint hogy a Dartonita vallás híveinek száma „Airun Al Marem, a próféta fellépéséig viszonylag csekély volt” (Summarium), egy új agymenés szerint a Psz II. és III. században MÁR olyan megosztottság jellemzi a vallást, hogy komoly, (azóta is létező) felekezetekkel rendelkezik. Természetesen hol máshol, mint Caedonban… nehogy már egy kegyvesztett kritikus anyagai hivatalosak maradhassanak - most akkor van súlya a fórumos kijelentéseknek, vagy nincs?

Visszatérve a Darton-mosolyhoz, a koncepció érdekessége és népszerűsége, Dartonos jellege megér annyit, hogy a fentebbi furcsaságokat tisztázva, átlépve megmaradjon Ynev világán. Hogy ezt a Maremita rend megalapításának korábbra hozatalával érik majd el, vagy a sok "mosolygó" paplovag lép majd be egyöntetűen Airun Zászlaja alá, amikor ő Darton Ynevei helytartójának kiáltja ki magát, a jövő zenéje. Nem foglalok állást, bár ezzel lehetne irányítani az eseményeket, ugyanis szép lassan valószínűleg a másik álláspont válna hivatalossá… már amennyiben elfogadjuk, hogy a hivatalos kiadványokat indulatos, hirtelen összedobált fórum hozzászólások írják felül.