Amundok Könyve (előzetes)

A most következő előzetes három szemelvényt tartalmaz az Amundok Könyve munkacímen futó M.A.G.U.S. kiegészítő tartalmából. Előbb a fejezeteket összekötő Amhe-Ramun monológ bevezetőjét olvashatjátok, majd az amundok természetéről és kultúrájáról szóló részből szemezgettünk, végül egy specifikusabb közösségük, a kráni nemzetségekről közlünk egy rövid összefoglalót. Letöltés: amundpreview

A Dartonmosoly vizsgálata

„A maremita rend azon tagjai, akik a Dúlás háborújában hazájuk védelmére keltek, azonosító és vezeklés gyanánt metszették eleven húsukba Darton mosolyát. Fogadalmuk értelmében nyílt sebként csak az Államszövetség felszabadulásáig kellett viselniük… az életben maradottak arcán azonban mindmáig látható és tapintható kettős hege.” (Szinergium,12.old) Eddig az idézet.

A Dartonmosoly mint fogalom, jelenség sokáig ismeretlen volt a MAGUS-ban, első megjelenése a Szinergium nevű művészeti albumban történt. A cikk célja a Dartonmosoly, a megjelenési körülményeinek és hitelességének vizsgálata, hogy megállapítsuk, jó-e, hogy van egy ilyenünk is Yneven.

Feketemágia, gonoszság, nekromancia

A fentebbi fogalmak gyakran merülnek fel vitás kérdéseként a kalandmesterek és játékosok körében, gyakran keverik őket és helytelen meghatározásukból helytelen következtetéseket vonnak le. Bár a fogalmak tisztázottak, a MAGUS szakirodalom nem minden esetben könnyíti meg dolgunkat, hiszen szövegében pontatlanság is található. További nehézség, hogy a fentebbi fogalmat némelyike nem jelent meg az első könyvekben, és csak, vagy is, Rúnák lapjain jelent meg, így sokakhoz máig is közvetve, gyakran torzulva jut el. A tisztánlátás érdekében ezeket a kérdéseket szeretném tisztázni cikkemben.

Darton híveinek kitüntetései, avagy a halál neves csatamezőinek trófeái

A sötét tréfák urának minden halott lelkénél kedvesebbek azok, akik kitüntették magukat hitének legnagyobb ütközeteiben. Ezen hívének biztos helye lehet mellette, személyes síkján vagy holta után angyalaként szolgálni tovább magas rangú papjai és paplovagjai hívására válaszul. Ezért azok, akik ilyen csatában vettek már részt, arra igyekeznek felhívni hittársaik figyelmét találkozásaik során. 

Ez nem jelent rangban való eltérést feltétlenül, de az biztos, hogy összeverődött kompániákban magától értetődően ragadják magukhoz azok a lovagok a hangot és a vezetést, akik bírnak egy vagy több ilyen „Sötét Trófeával”. Ezeket ugyan nem kapják kitüntetésként a maremiták, hanem magukat ékesítik fel velük, de senki sem merészelne jog nélkül bírni egy ilyen jelvényt.

Krán - Egyéniség, hatalom és központosítás a kos országában

Krad kulcsárainak páholya a legtitkosabb források kezelésével kényes feladatot lát el a Pyarroni titkosszolgálat működésében. Munkásságukat a legnagyobb titoktartás övezi, elemzéseikbe, melyeket a felsőbb körök döntése alkalmatlannak talált az avatatlan elmék számára, gyakran évszázados titkosítás mellett, kizárólag a legmagasabb szintű beavatottak nyerhetnek betekintést. A páholy az alábbi tanulmányrészletet a maximális, ezeréves titkosítás leteltével, P.Sz. 3658-ban tette hozzáférhetővé a szolgálat tagjainak. Noha bizonyára mind vallás-ideológiai, mind belpolitikai szempontból készültek hasonlóan mélyreható elemzések a Sötét Birodalomról, valamint a tanulmány nyilvánvaló töredékessége önmagában is számos kérdést vetett fel, a Krán belső felépítését és társadalmi struktúráját csupán általános ismérveinek szintjén bemutató szövegrészeken túl további részleteket eleddig a titkosítás lejárta ellenére sem hozott nyilvánosságra a kulcsárok jegyzettára.

"Itázás", avagy beszél(mesél)jünk helyesen

"A Morgenita kalandozó az Orwellitáktól elfoglalt szentélyben húzódott meg, amíg az Uweliták és az őket támogató Adroniták a hős Areliták támogatása mellett el nem űzték…"

A kicsit erőltetett példamondat - amelynek hallatán minden jóérzésű, olvasott MAGUS kalandmester és játékos hátán végigfut a hideg - akár el is hangozhatott volna valahol, ahogy részletei gyakran elhangzanak bizonyos MAGUS-sal foglalkozó körökben, hiszen éppen ezért fogtam hozzá ezen cikk megírásához.

Történt egyszer, hogy a magyar nyelv sorsa lefelé ívelő pályán indult el… kezdhetném így is, és érinthetném Kazinczy nyelvújító mozgalmát, vagy korunk angolosodását, de ne menjünk ilyen messzire, maradjunk csak a MAGUS berkein belül.

A Rowon koncepció

Egy régi koncepciót szeretnék itt rögzíteni a belőle készülő, alaposabb cikk megírásáig, egyrészt, mert erre találtuk ki és szánjuk az oldalt, másrészt a MAGUS-ban terjedő önkényes "ötletmerítő" tevékenységek szegélyezte úton való egyenes haladás végett.

Rowon. Városállam a Quironeia déli partvidékén, az Északi Városállamok között. A Dartoniták miatt vált ismertté, kedveltté a MAGUS rajongóinak körében, és máig megoldatlan problémákkal küszködik.

Az amund titkos városokról

A különböző forrásokban rendre találkozhattunk a Nap Titkos Városai kifejezéssel, melyeket különböző sorszámmal illettek, általában ahány forrás, annyiféleképpen. Kettőnek a neve is ismert, míg egy harmadikról is tudhatjuk, hogy az egyik amund isten védnöksége alatt állt. Ugyanakkor az újabb források, a Vihar Ibara felett-től, már megfeledkeznek a Titkos Városokról, inkább homok alatt úszó városerődökről beszélnek. Ezen dolgok rendbetétele a célja ez alábbi cikknek.

MÁGIKUS VILÁGKÉP EXTRA: Aquir mágiakép

Az aquir fajok és egyedek mágiához és annak folyamataihoz való viszonyulása – a veleszületett adottságaikból fakadóan - gyökeresen különbözik a többi fajétól. Természetes következménye ez faji örökségüknek, lévén más lényekkel ellentétben a mágia számukra nem misztikus tudomány, hanem magától értetődő, természetes velejárója a létezésnek és az élettani folyamatoknak. Míg az újabb fajok a varázslást tudományként vizsgálják és többé-kevésbé körülírható szabályszerűségek mechanikus összefüggéseiként fogják föl, addig az aquirok magától értetődő természetes képességként tekintenek a valóság puszta akarattal történő befolyásolására. Hasonló a különbség ahhoz, mint ahogy egy ember semmi különlegeset nem talál abban, hogy tőle távol lévő dolgokat érzékeljen és vizsgáljon mindennemű fizikai kapcsolat nélkül, de egy szemek nélküli, vak teremtménynek mindez misztikus, csodaszámba menő képességnek tűnhet, amit legfeljebb valamilyen tudomány segítségével lesz képes önmaga számára kipótolni. Emiatt a látó ember nem is úgy fogja föl a látását, mint fotonok, receptorok és idegi impulzusok mechanikus kölcsönhatása (hiába erről van szó a valóságban), hanem egyszerű, természetes folyamatként, látásként éli meg. Mindeközben bármely másik lény, aki saját adottságai révén nem rendelkezik a képességgel, először kénytelen volna megtalálni a működési elvet, ami szerint a látás működik (vagy ami képes a hatását reprodukálni), majd ezt a gyakorlatba ültetve, mesterséges segédeszközök segítségével fog képessé válni a tárgyak érzékelésére. Ilyesfajta az aquirok és az újabb fajok mágiafelfogása közötti különbség: az aquirok „egyszerűen” használják a mágiát, míg a többiek keresik a módját, hogy „szemek” nélkül, pusztán a működésének megértésével és mesterséges alkalmazások, varázsigék és -rúnák felhasználásával reprodukálják a képességet.

Életkép: Krán

A Fiú tizenöt éves volt, mikor az apja közölte vele, hogy kiválasztotta a jövendő asszonyát. A kiszemelt leány tizenegy éves volt ekkor, az apja pedig a Fiú apjához hasonlóan a halászok céhének volt rangtalan és névtelen tagja.

A Fiú lázadása szükségszerű volt: a látszólag előnytelen házasság kényszerét vérlázító és megbocsáthatatlan bűnnek látta önmagával szemben, mellyel apja derékba töri a sorsát. A lány családja szegény volt, öt gyermekük teljesen felemésztette azt, ami a kötelezően leadott adó, sáp és védelmi pénz után a férfi napszámából maradt. A házasság révén nyerhető státusz ugyancsak nem volt magasabb, mint a Fiúé, s tovább rontotta a helyzetet, hogy az ötből négy gyermek lány volt (ami a hozzájuk hasonlóan alacsony sorból származók körében a haszontalan – s gyakran a lehető legrövidebb úton kiiktatandó - szájjal esett egy tekintet alá; a kiszemelt asszonyjelölt volt a harmadik a sorban). Csak az ötödik, legkisebb sikerült fiúnak, vagyis használható szövetséges hosszú évek múltán edződik csak belőle a mindennapokért vívott harcban, ha megéri. Addig csupán kolonc lesz a leendő atyafiság.