Lehetnek harctéri, vagy
krónikás énekmondók, világcsavargó igricek, vagy széptevő udvari trubadúrok,
egy dolog mindannyiukban közös: elsősorban dalnokok – még ha szükség esetén
képesek is arra, hogy a mesteri ének- és zenetudásukkal előadott dalaikba nagy erejű
mágikus hatásokat szőjenek. Ezen alapelv leszögezése azért szükséges rögtön a
legelején, mert szem elől tévesztése esetén az Ynev-szerte ismert mondás, mely
szerint „A bárd legkegyetlenebb fegyvere a lant”, annak dacára, hogy varázshatalmával
ölni valóban csak ily módon képes a dalnok, hitvány frázissá silányul, ha a
dalmágiák hatékonyságát összevetjük a fény- és hangmágiákban rejlő
lehetőségekkel.
